Valószínűleg van némi szénhidrát-függőségem, szeretem a jó tésztaételeket. A napokban vásároltam cannelloni tésztát, és elhatároztam, hogy Anyák napja alkalmából kotyvasztok valami finomat. Persze nem készültem rá napokkal korábban, ígyhát körülnéztem a hűtőben és amit találtam, abból kreáltam valamit.
Hagyma van, saját termés, az idén csodálatosan átvészelték a téli tárolást. Még mindig bőven van belőlük, és ugyanez a helyzet a fokhagymával is, alig-alig van köztük hibás gerezd. Sárgarépa, valamint zellergumó kellett még a csirkemell és a paradicsompüré mellett.
Először felaprítottam három fej mogyoróhagymát, ami egy nagyobbacska fej vöröshagymának felel meg. Olívaolajon párolni kezdtem. Közben lereszeltem egy közepes sárgarépát valamint nagyjából 5-6 dkg zellergumót, és rádobtam a hagymára. Rányomtam három gerezd fokhagymát, megsóztam, felöntöttem egy kis vízzel és közepes lángon hagytam párolódni. Ha a víz éppen elpárolgott, szépen pótolgattam.
A csirkemell filét egészen apró kockákra vágtam. De tényleg apróra, mintha lazac-tatárt csináltam volna. Jól elszórakoztam vele, de ez az idő pont elég volt ahhoz, hogy a répa-zeller-hagyma keverék megpuhuljon. Rádobtam a húst, feljebb vettem a lángot, és kicsit átpirítottam. Utána mehetett egy doboz paradicsompüré, némi víz, majd ízlés szerint feketebors, bazsalikom, oregánó. Egy kicsit még megsóztam, mivel ennél az ételnél jobb, ha kicsit sósabb a szósz, hiszen száraz, nem előfőzött tésztát használtam.
Amíg a paradicsomos szósz rotyogott, elkészítettem a besamelmártást. 6 dkg vajat felolvasztottam, beletettem 6 dkg lisztet. Picit átkevertem, majd felöntöttem 5 dl tejjel és 1 dl tejszínnel. Sót, őrölt fehérborsot, reszelt szerecsendiót tettem bele ízesítésnek. Ínyenceknek javaslom, hogy finom Káca-féle juhsajtból reszeljenek a mártásba, de ebben az esetben a sóval vigyázni kell.
Ezek után jöhetett az újabb pepecselős rész. Egy kisebb magas falú tepsit szemeltem ki. Az alján elterítettem 2-3 dl-t a besamelből. A cannelloni tésztákat egyenként megtöltöttem a paradicsomos raguval. Ennek az volt a technikája, hogy a tészta egyik végét egy kiskanál domború felével eltorlaszoltam, egy másik kiskanállal adagoltam a szósz a tésztacső másik felén. Így leírva furcsának hangzik, de nem volt bonyolult. Csak így sikerült megakadályozni, hogy amit az egyik oldalon betöltök, ne folyjon ki a másik oldalon…
A megtöltött kis tésztacsöveket sorban a tepsiben lévő mártásba raktam. Leöntöttem őket a maradék besamellel, majd a Novák manufaktúra érlelt, parmezán jellegű sajtjával bőven megszórtam. Bedobtam a tepsit a 175 fokra előmelegített sütőbe, hőlégkeveréses üzemmódban, nagyjából 31 és fél percig sütöttem.
A gyerekeknek is nagyon ízlett.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: