Egy ideje gondolkodtam már, mihez kezdjek magammal. Negyvenéves vagyok, két kislányom ovis már. Amíg babáztam, a munkahelyem megszűnt. Van több diplomám is, de semmi kedvem nincs irodába menni, vagy valamilyen üzletkötői munkakörben elhelyezkedni. Igazából szívesen vagyok itthon, szeretem ezt az életet. Furcsának tűnhet, hogy ezt mondom, hiszen Budapestről költöztem ide Baranya megyébe, egy tanyára. Van baromfiudvarom, csacsim, konyhakertem, és a gyümölcsössel is kellene kezdenem már valamit. Nagyon jó kapálgatni a kertben, azt enni, ami ott megterem, a saját tyúkjaink tojását enni.
Be kell látni, ez nem elegendő jövedelem. De mégis, mihez kezdjek magammal???
Sokat gondolkodtam. Nagyon sokat.
Szomorkásan üldögéltem a barátnőm üzletében Dombóváron. A szokásos elkeseredés vett rajtam erőt, de gondolom, más anyuka is így van ezzel. Ahogy beszélgettünk, megemlítettem neki, hogy tulajdonképpen régóta szeretnék egy kis tejivót. Ahol finom a kávé. És finom sajtokat is lehet kapni.
Erre ő…. Hiszen a szomszéd üzlet üres!!!
Ezek után a dolgok csak úgy követték egymást, és belevágtam!
Sajtkukac kávéhely-sajtbolt elindul.
Előbb-utóbb megnyitok. Én már nagyon várom. Önöktől pedig egy kis türelmet kérek.
Hogy miért sajt, és miért kávé… legközelebb kiderül.
Kommentek