Amikor Budapestről elköltöztem, és kikötöttem a mostani lakóhelyemen, rengeteg új dologgal ismerkedtem meg. Etethettem télvíz idején cumisüvegből kisbárányokat, akiket az anyjuk nem tudott táplálni. Lett konyhakertem is, ahol kedvemre termelhetek mindenféle egészséges élelmiszert. És megtanulhattam kecskét is fejni.
Az első kecske, aki a kezeim közé került, Rózsika volt. Naponta két-három liter kecsketejhez jutottam hozzá, és így megnyílt előttem a sajtkészítés varázslatos világa. Vásároltam tejoltót, különböző sajtkultúrákat, és nekiláttam!
Egy kecske teje éppen elég annyi sajthoz, ami egy családnak és a barátoknak szükséges. Készítettünk fokhagymás-köményes, medvehegymás, chilis, diós, borsos sajtokat. Kecsketúrónkkal még versenyt is nyertünk.
Még egy kecskénk volt, akit fejni tudtam, a többiek túl vadak ahhoz, hogy eltűrjék a napi 8-10 perces fejést. De sebaj, most tehéntejből készítek sajtokat, éppen a (számunkra) tökéletes parenica készítése a célom. Sajnos, tehenünk nincs, de a közelben kapható termelői tej.
Néhány kép az utolsó sajtomról… Chilis… A paprika a kertemből való.
Mivel a saját sajtom nem árulhatom, hát másokét fogom…
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: